Ozsdola Földtani Felépítése Ojdula (Ozsdola)

Ozsdola földtani felépítése

Ozsdola földtani felépítése Ozsdola területét teljes egészében üledékes kőzetek borítják. A legidősebb kőzetek krétakorúak (145 millió év), melyek főként fekete palák (Audia rétegek). Ezen kőzetek repedéskitöltésében találhatóak a nagy tisztaságú kvarc kristályok amiket mi, ritkaságuk és szépségükért, „ozsdolai gyémánt”‐ ként ismerünk.  

Időrendben és kiterjedés szempontjából a Tarkő homokkő következik. Ezek a kőzetek az Eocén elején (55  ‐  40 millió éve) rakodtak le. Ebben a kőzettípusban található a Kőlik barlang (45 m), a Csihányos hegy oldalában,    ami tektonikai (szerkezet földtani) mozgások révén jött létre, valamint az erozió által kipreparálódott Óriás‐kő  a Kurtában.    Megmunkálhatósága és elterjedése miatt, a Tarkő  homokkő képezi az építkezések egyik fő alapanyagát Ozsdolán.  

Következő nagyobb kőzetegységeink az Oligocén (33 ‐ 23 millió év) folyamán rakodott le. Ezek a kőzetek gazdasági szempontból kerültek a figyelem központjába, a bitumenes palák révén, mint potenciális kőolajtárolók.    Régóta ismert az Ojtozi‐szoros és Sósmező  területén előforduló kőolaj, „deget”, amit kocsikenésre és világításra használtak elődeink.    Ezen előfordulások, valamint a forrásokban megjelenő  kőolajnyomok (petroleum) alapján egy célirányos kutatást indítottak el a 19. század utolsó felében. Ennek kapcsán több kutatófurást melyítettek Ozsdola területén és a Putna‐ völgyében,  de nem bizonyultak oly sikeresnek, mint Gelencén.  A bitumenes palák Kliwa homokkővel (nagy tisztaságú kvarc homokkő) és konglomerátummal (már korábban lerakódott és újra áthalmozott kőzetek) váltakozva fordulnak elő.  Ezek a kőzetek alkotják a Kovás‐ponkot és az Ojtoz völgyét.

Az ismertetett földtani időszakokban lerakódott és áthalmozott üledékek,    a tektonikai mozgások folyamán felgyürődtek és takarórendszerekbe rendeződtek.    A további mozgások és a kőzetekben lévő feszültségek feloldódása következtében vetődések jöttek létre, fontos szerepet játszva a völgyek, valamint a vízhálózat kialakulásában. A kéreg mozgások napjainkban is aktívak,  ezt bizonyítják a gyakori földrengések.

Legfiatalabb ismert földtani képződményünk a negyedkori (pár ezer év) tőzegláp, ami Ozsdola legalacsonyabban fekvő  részén, a Bokros‐ban talalható. A tőzeg elhalt növények felhalmozódásából, vízes és levegőtől elzárt környezetben képződik. A tőzegláp növénytársulása a területrendezés és vízelvezetés alkalmával, valamint az utólagos kitermelési munkálatokkal, teljesen megváltoztatta az addig létező lápos jellegét.  Kiszáradása után tüzelőanyagként vagy talajjavítóként használjuk.

A rövid földtani ismertetőm végén, még napjainkban is tartó talajképződést említeném   meg, melynek legelterjetebb típusai a barna erdőtalajok, a podzolosodott és a csernozjom talajok.

Kovács Alpár,  – geológus, Ozsdola.