Borsec (Borszék)

Borszék Románia észak-keleti részében (Hargita megyében), a Keleti Kárpátokban levő ugyanazon nevű hegy közötti medencében, a Besztercei havasok, Kelemen havasok, Görgény havasok és a Csalhó hegység által körülölelt város, 900 m magasságban, 120 km távolságra Karácsonkőtől, 28 km-re Maroshévíztől, 130 km-re Marosvásárhelytől, 91 km-re Békástól, 125 km-re Csíkszeredától és 186 km-re Brassótól.
 
Éghajlat
Hideg havasalji éghajlat (átlaghőmérséklet július hónapban 15° C; átlaghőmérséklet január hónapban 7° C). Gyenge szél. Az éves átlaghőmérséklet 5°C. Mérsékelt csapadélmennyiség (700-750 mm évente)
 
Rövid történelmi leírás
 Egy régi üdülőtelep (1804-től ismert), egész éves nyitva-tartással, számos szén-dioxidos, vagy kalcium-, magnézium-tartalmú ásványvíz-forrással. Ezek a vizek jótékony hatásaikról ismertek még a XVI. század másik felétől. Ezen ásványvíz-források gyógyhatásai nemzetközi szinten is elismerésre kerültek – érem a Bécs-i Nemzetközi Vásáron (1873), ezüstérem és díszoklevél az 1876. évben szervezett berlini, illetve a Trieste-i kiállításokon, díszoklevél a párizsi Kiállításon (1878).
 
Borszék üdülőtelep a szív-érrendszeri megbetegedések (kompenzációs kéthegyű billentyű elégtelensége és szívelégtelenség, magas vérnyomás, visszér), az endokrin megbetegedések (pajzsmirigy-túltengés, Dasedow kór, a túlsúlyos gyermekek pubertás előtti állapota), epe diszkinézia, emésztőrendszeri megbetegedések (hipoacid idült gyomorgyulladás, idült székrekedés, idült vastagbélgyulladás k.m.n.), idült kőnélküli epe-hólyaggyulladás, vese és vizelet-rendszeri bántalmak, ideggyengeség, bőr, anyagcsere és táplálkozási bántalmak kezelésére javasolt.
 
Borszéken forró kádfürdős felszerelések vagy karbonátos ásványvízzel fedett medencék, belső kezelésre szolgáló ásványvíz-források, elektroterápiás és hidroterápiás berendezések, gyógyfüves fürdőkhöz tartozó felszerelések, paraffinos becsomagolás, tornatermek álltak rendelkezésre. Az üdülőtelep a szabadidő eltöltésének széleskörű lehetőségeit kínálja (feltáratlan utakon való hegymászás, sporttermek, mozitermek, sípályák és szánkózás, stb.).
 
Borszéken 15 természetes szénsavas ásványvíz-forrás létezik, melynek kémiai összetétele hasonló, időben stabil, változó hozamokkal, minőség és hozam szempontjából az 1 és 2 forrás a legfontosabb. Összetételüknek köszönhetően, az ásványvizek jótékony hatással vannak az emésztőrendszeri megbetegedésekre (gyomor, belek, epevezeték), a vesékre a húgyhólyagra és húgyutakra, valamint a periférikus keringési rendszerre.
1803-ban, Valentin Gunther bécsi állampolgár kezelést folytatott Borszéken, meggyógyulva egy gyógyíthatatlannak vélt betegségből. Bécsbe visszatérve, azt javasolja egyik rokonának, hogy kereskedjenek borszéki ásványvízzel, mely érdekében béreljék ki Borszéken (egy kis tanya abban az időben) Szárhegy és Ditró községektől, Borszék tulajdonosaitól.
 
1804-ben Gunther Zimmetshausen és Eisner (egy bányamérnök) elmennek Borszékre a haszonbérlet megvalósítása érdekében és abból a célból, hogy lássák, lehetséges-e egy üveggyár létrehozása a palackozáshoz. Megkötésre került a haszonbérlési szerződés 28 évre. A szikvízen kívül, Borszéken megtalálták az üveggyártáshoz szükséges összes anyagot nagy mennyiségben. Zimmetshausen Borszékre költözik 1805-ben, nagyméretű lakásépítési munkálatokba, erdőirtásokba, útépítésbe és üveggyárépítésbe kezd. Üveggyártásra szakosodott munkásokat hoz Ausztriából, Csehországból, Bajorországból és Lengyelországból. Ezek nevei olyan utódok által kerültek megőrzésre, mint: Siller, Talmaier, Birman, Fokt, stb. 1806-ban megkezdődik az ipai palackozás a Borszéken gyártott üvegpalackokba. Az első évben 3 millió liter ásványvíz került palackozásra, melyeket szekerekkel a világ négy sarkába szállítottak, Bécsig is eljutva. Az 1 és 2 forrásokból a kutakba folyt vizeket üvegekbe öntötték, parafadugóval bedugaszolták és tömítéssel viaszolták. Érdekes, hogy a palackozásra csak a napsütéses napokon került sor, amikor a légnyomás maximális volt, tehát a CO2 tartalom is maximális volt.
 
 
Borszék város két negyedből áll: Felső-Borszék és Alsó-Borszék. Ez utóbbi a 15 országút mentén terül el, Felső-Borszéken pedig megtalálható a mészkő-plató és gyakorlatilag ez a negyed a turisztikai helység maga. A 2002. évi népszámláláskor jegyzett lakosság 2864 állandó lakos volt. A helység gyógyhatásaiban gazdag ásványvíz-forrásainak köszönheti hírnevét. Ez még a XVII. század második felétől lakott terület, Az üveggyártás helyi kézműves tevékenységeinek megkezdését követően (1804-1806 között megkezdődik az ásványvíz palackozása), 1819. év után megkezdődik a mészkő és 1879 után a lignit kitermelése. A XIX. század közepén megépítésre kerülnek az első fürdők és hangsúlyt fektetnek az infrastruktúrára, megvalósításra kerülve a Maroshévízzel való összeköttetés. Az első gyógyfürdői vállalkozás 1918-ban kerül megnyitásra, egy masszív fellendülésre kerül sor a két világháború közötti időszakban.