Dăneşti (Csíkdánfalva)

Csíkdánfalva

A települést keleten az Olt határolja, amely balról a Lesőd vizével egyesül. Az Olt Dánfalva déli sarkánál, jobbról a Madicsát fogadja magába. A települést a vasút és az országút egyaránt átszeli, így nagyon jó összeköttetése van Brassó és Marosvásárhely irányába egyaránt.

Dánfalva idővel összenőtt szomszédaival: Olt-falvával, melynek déli részét Városnak hívták és Ábrándfalvával, melyet tatárok pusztítottak el. A jelenlegi elhelyezkedése is a Felcsíkra jellemző füzértelepüléseket követi. Csíkkarcfalvától csak a vasúti töltés választja el.

A falu ősrégi időktől lakott település. „Örvendő” és „Balázs kútja” nevű határrészében bronzkori leletekre bukkantak, míg a temető helyén „Laténe”-kori (késő vaskor) leletek kerültek elő. Timos Sámuel történetíró a VIII. század elején Dani Villa-nak, azaz Dán falujának nevezte latinos szóhasználattal. A falu legelső okleveles említése viszonylag késői, 1567-ből származik, ahol Danffalwa néven szerepel, 43 adófizető kapuval. Az 1614-es katonai összeíráson már 106 család szerepel, többségében lófőkés szabad székelyek, akik a szépvízi határőrezrednél szolgáltak. 1685-ben Dankfalva néven szerepel.

A XIX. században a falu lakossága ugrásszerűen növekedett. Venczel József felméréseiből kitűnik, hogy a falu népszaporulata 1800 és 1935 között 4101 főt tett ki, azonban a népesség fele elvándorolt a megélhetési lehetőségek hiánya miatt.

A lakosság fő foglalkozása évszázadokon keresztül a földművelés és az állattartás volt, de mivel földje, akárcsak a többi csíki falué, gyenge minőségű, a mindennapi életbiztosítására a dánvalviak kiegészítő tevékenységeket folytattak. Ezek közé tartozik a bányászat, amelyet a madarasiakkal közösen folyattak, de voltak saját vashámoraik is.

Dánfalva keleti határában jó minőségű agyagot szedtek elő, amelyből lassan felvirágzott a mind a mai napig elő híres dánfalvi fazekasság. Ennek fejlődésének alapvető feltétele a település határában található agyag volt, amely olcsó és kiapadhatatlan nyersanyag forrásnak bizonyult. Dánfalva neve két dolgot juttat a környékbeliek eszébe. Dugás fürdőt és a fekete kerámiát. Mindkettő reprezentatív jelleggel bír. A fekete kerámia ugyanabból az anyagból készül, mint a régi cserépszínű, de égetés alatt a katlant lefojtják, így a füst nem távozhat szabadon, s az edények 1 mm vastagságban kívül-belül magukra szívják a füstöt. Ma különböző díszedényeket készítenek, kétfélét: pirosat és feketét,mindkettő mázatlan parasztkerámia.

A Dugás-fürdő 29 C°-os ásványi anyagokban gazdag termálvize idevonzza a környékbelieket. Itt működik Felcsík egyetlen strandja, ami a fiatalok közkedvelt kikapcsolódási helye.

Dánfalva 1919 őszéig a Csíknagyboldogasszony egyházközséghez tartozott. Amíg templomuk elkészült, a miséket a jelenlegi községháza nagy termében tartották. 1922-ben Csíkkarcfalva ajándékaként kaptak egy Mária-szobrot, s ekkor kezdtek hozzá a templomépítéshez. A falu katolikus temploma 1922 és 1935 között épült neogótikus stílusban, így a környező települések legfiatalabb temploma. Búcsúünnepét Szeplőtelen fogantatás ünnepén tartják, december 8-án.

A település látnivalói közé tartozik a templom közelében Erzsébet királyné tiszteletére felállított emlékmű, amelyre egész Csíkban nincsen példa.

Művelődési és iskolai hagyományai szinte 400 év távlatában gyökereznek. Elemi iskolája kibővült rangos mezőgazdasági szakközépiskolával. Dánfalván található Felcsík egyetlen középiskolája, amely nagyon sok fiatalnak nyújt tanulási lehetőséget.

A néphagyományok különös helyet foglalnak el a helybeliek szívében. Néptánc oktatás, különböző hagyományőrző programok tesznek erről bizonyságot.