Mihăileni (Csíkszentmihály)

Csíkszentmihály (románul Mihăileni) falu Hargita megyében. A község Ajnád, Alszeg, Csigafalva és Tőkeszeg összeolvadásából keletkezett. Községközpont, Ajnád, Lóvész és Vacsárcsi tartozik hozzá. A falu Csíkszeredától 13 km-re északra a Rákos-patak völgyében fekszik. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Szépvízi járásához tartozott. 
Gyergyóból jövet a 12-es jelzésű főútról Csíkrákosnál balra térve , Vacsárcsin keresztül érjük el . Csíkszeredából a 12A jelzésű, a Gyímeseken keresztül Moldvába tartó úton indulunk el és Csíkszépvíz érintésével közelítjük meg.
Nevét Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta.
Sancto Michaele néven szerepel először a falu az 1333-as pápai tizedjegyzékben. Ekkor már templomos hely volt, azaz a település jóval korábbi. A szepesi püspök feljegyzéseiben egy 1103-as évszám is található, melyet a templomon látott. 
1539-ban Zent Mijhal, 1552-ben Zent Mihal formában szerepel. 

Csíkvacsárcsi (Vacsárcsi, Văcăreşti)

A Rákos- vagy Rákosi-patak és a 124-es megyei út mentén, Csíkgöröcsfalva és Csíkszentmihály között, Csíkszeredától északra, tőle 16 km-re terül el. Benkő Károly írta 1853-ban (27-28), hogy "lakossi a Rákos vizét isszák, mivel a faluban 8 sőt 9 öl mélységre sem kaphatni vizet, határában pedig bőv forrásai vannak." Ugyancsak Benkő Károly említi a "Kődön termő fehér porló kövek"- et, melyek könnyen faraghatók. Vaskövekről is tesz említést. Szorosan összenőtt Göröcsfalvával. Neve egyedülálló Csíkban, eredete és jelentése ez idáig ismeretlen. Az északi havasoldalban, a Kőd egyik nyúlványában egy kúp alakú domb található, ahol 1950-1965 között egy kőfejtő (bazaltandezit) működött.

Az 1721-ben épült kis kápolnát 1983-84-ben továbbépítették és egy új szárnnyal toldották meg.

A Sándor kúria maradványait (16. század) szintén a faluból említik (a Csorgó-patak mentén). A kúria romjai a műemlékek Hargita megyei hivatalos jegyzékében (1992) régészeti rezervátumként szerepelnek.

Ajnád (Nădejdea)

Csíkszentmihálytól északra települt, és csaknem összenőtt vele. A 124-es megyei úton közelíthető meg. Csíkszeredától 22 km-re terül el. Csíkszentmihály 4-ik tízese volt (Ajnád tizede). A falu neve török eredetre utal (ayna törökül tükröt jelent). De az "alj-nád" a mélyen fekvést jelentő (azaz mocsaras, nádas hely) szavak összetartozását is jelentheti.

Római katolikus temploma 1514-ben épült, Szent István tiszteletére, a Bernáld-család jóvoltából. 1846-ban új épül helyébe (Orbán B. II. 73). Kis kőkerítés övezi.

Lóvész (Livezi)

Csíkszeredától 25 km, a csíkrákosi elágazótól 13 km-re terül el, a 124-es megyei út végében. Tipikus hegyvidéki szórványtelepülés. A vízválasztón terül el. Területén a Lóvészi-tető érintésével a madéfalvi-gyimesi vasútvonal halad át, amelyet 1897. október 18-án adtak át a forgalomnak. Már korábban - Pál Antal főmérnök, és az építésvezető Vidor Jenő jelenlétében - megejtették a karakói völgyhíd és az alagút próbáját. Románia egyik leghosszabb vasúti viaduktja a Karakó-völgyét íveli át. A viaduct 264 m hosszú és 61 m magasan ível a völgytalptól. 1916-ban, majd 1944-ben a visszavonuló német csapatok a hidat felrobbantották. Így eredeti alakjában nem maradhatott fenn.

Lóvész közigazgatásilag Csíkszentmihályhoz tartozó hegyvidéki település. Csík vidékének egyetlen román faluja. Lakóinak jó hányada vasúti alkalmazott. Lóvész kialakulása 18. század elejére tehető, amikor Moldovából románokat telepítenek Szentmihály határába.

A falutól északkeletre emelkedő Lóvész-tető (Vf. Livezii) magassága 1288 m. A 100 méterrel magasabb Bocs tetőn át Kerekbükkre (1405 m) majd innen a Naskalatra (1550 m) juthatunk fel. A szórvány házai erdős környezetben terülnek el.