Zăbala (Zabola)

Zabola Kovászna megye egyik népes községe, a Háromszéki-havasok aljában, az egykori Orbaiszéken terül el. E történelmet idéző település egy U alakú völgyben fekszik, a hasonnevű patak mentén, 12 km-re Kézdivásárhelytől, 8 km-re Kovásznától és 20 km-re a megyeközponttól, Sepsiszentgyörgytől.  A körülötte emelkedő hegyeket nagy kiterjedésű erdők borítják, melyeket gazdag vadállomány népesít be. Közigazgatásilag Zabolához tartozik még Székelypetőfalva, Székelytamásfalva és Szörcse.

Zabola létére utaló legkorábbi dokumentum 1466-ból való. Nevét a hagyomány szerint a „zab olajáról”, vagy az egykori határszéli, a tolvajok úgymond zabolázására épített vártól kapta. A falu jelentős szerepet játszott a szék és a székelység életében, itt tartották 1466-ban a székely nemzeti gyűlést.

Zabola múltjának eseményei szorosan összekapcsolódnak a Mikes család történelmével, amelynek tagjai közül igen sokan kitűntek politikai és katonai tehetségükkel. Itt született gróf Mikó Imre, "Erdély Széchenyije", valamint gróf Mikes Kelemen honvéd ezredes, aki Bem seregében Nagyszeben ostrománál esett el.

Székelypetőfalva

A Szörcse és Imecsfalva között fekvő kis falucska határában a régészek egy közel 300 sírból álló, kora középkori polgári temetőt tártak fel, amelynek leletanyag bizonyítja, hogy itt már a 12. század közepén szervezett magyar település volt.

Régen nem volt ennyire elszigetelt falu, ugyanis rajta haladt át az egykori főútvonal, melyen a királyi postakocsik is közlekedtek.
A település központjában lévő római katolikus templom helyén egy kápolna volt, melyet 1823-ban templommá bővítettek, s melléje 1925-ben harangtornyot is emeltek. Az Assisi Szent Ferencet ábrázoló, 1762-ből való oltárképe a régi kápolnából kerülhetett ide.
Északi határában, a Borvíz patak völgyében tör felszínre a jó ízű és gyógyító erejű petőfalvi borvíz. Ivókúrára gyomor-, bél- máj- és hugyúti betegségekben szenvedőknek javasolt. A II. világháború végéig az Alsó határban gyógyfürdő működött. Az a fortyogó, melyre hajdan ezt építették, ma is bugyog 

Szörcse

A történelmi Orbaiszék nyugati peremén, a Feketeügy bal partján fekvő falut Orbaitelek irányából lehet legkönnyebben megközelíteni.  Középkori, fából épült templomát lebontották, helyébe az 1840-es években épített újat a református faluközösség.
Építészeti szempontból figyelmet érdemel a település északi szélén lévő, csaknem négyzet alaprajzú Rákosi kúria, valamint az elhagyatottan romosodó Hadnagy kúria.
Szörcsén fennmaradt egy különleges húsvéti szokás, az úgynevezett szánozás. Ez a húsvét hétfőjén gyakorolt szokás a pogány kori esővarázslás emléke. A csoportba verődő legények egy erdőlő szánt díszítenek fel kóborszerűen fenyőágakkal, mely alatt egy cigánynak nevezett legény ül. Ezt a szánt húzza a többi legény végig a falun zenészek és egy lovas kíséretében.

Székelytamásfalva

A Zabola patak völgyében fekvő Tamásfalván utcanevek –Szörcsei utca, Kovásznai utca—jelzik, hogy a falunak nemcsak a községközpont felé van kijárata. Legforgalmasabb a Kovászna felé vezető út, melyen rendszeresen autóbusz is érkezik ide.

Az itt élők két templomot és egy imaházat tartanak fenn. A Templom utca elején áll az 1892-ben épült református templom, melyhez tornyot 1927-ben emeltek a hívek.A római katolikus templomban az imecsfalvi plébános minden második vasárnap tart misét. A maroknyi baptista gyülekezet takaros imaházat épített.

Páva

Páva falu, kisebb település, amely teljesen összeépült Zabola déli részével. Az ország területi-közigazgatási átszervezésekor, 1968-ban csatolták Zabolához.A falu nevét a hagyomány onnan származtatja, hogy régen erdeiben sok páva élt. A fejedelmi korban a falu híres volt a sólyomtenyésztésről. Az 1635-ös összeíráskor  17 sólymárcsaládot jegyeztek fel, ezek közül jelesebbek a Marti és a Gál családok voltak. A solymárok sem adózással, sem katonai szolgálattal nem tartoztak, de kötelesek voltak vadászatra betanított sólymokat küldeni a fejedelmi udvarba. A falu fölé emelkedő legendás szikla csúcs, a Sólyomkő v. Somkő a sólymok egykori otthonára utal. A múltban egyik nevezetes család a Vajna család volt, akik 1621-ben Bethlen Gábor fejedelemtől nyertek nemességet. A Vajna család tagjai közül néhányan az ország különböző részein jelentős tudományos munkásságot fejtettek ki.

Páva lakossága református vallású, templomukat 1902-ben alakították át mai formájára. A 14. században épült régi templom várfalának egy töredéke  a torony mellett még áll. A szentély északkeleti falában látható a Marti család sírköve, címerükön pávával, buzogánnyal, karddal. A kőből készült szószék 1763-ból való. Orgonáját Kolonics István készítette.A helyi oktatásról 1768-tól van adat, akkor református felekezeti iskolában tanították a gyerekeket, amely 1874-ben vált községi iskolává. Ma I-IV osztályos tanintézményben oktatják a gyerekeket.