Ozsdola földtani felépítése
Ozsdola földtani felépítése Ozsdola területét teljes egészében üledékes kőzetek borítják. A legidősebb kőzetek krétakorúak (145 millió év), melyek főként fekete palák (Audia rétegek). Ezen kőzetek repedéskitöltésében találhatóak a nagy tisztaságú kvarc kristályok amiket mi, ritkaságuk és szépségükért, „ozsdolai gyémánt”‐ ként ismerünk.
Időrendben és kiterjedés szempontjából a Tarkő homokkő következik. Ezek a kőzetek az Eocén elején (55 ‐ 40 millió éve) rakodtak le. Ebben a kőzettípusban található a Kőlik barlang (45 m), a Csihányos hegy oldalában, ami tektonikai (szerkezet földtani) mozgások révén jött létre, valamint az erozió által kipreparálódott Óriás‐kő a Kurtában. Megmunkálhatósága és elterjedése miatt, a Tarkő homokkő képezi az építkezések egyik fő alapanyagát Ozsdolán.
Következő nagyobb kőzetegységeink az Oligocén (33 ‐ 23 millió év) folyamán rakodott le. Ezek a kőzetek gazdasági szempontból kerültek a figyelem központjába, a bitumenes palák révén, mint potenciális kőolajtárolók. Régóta ismert az Ojtozi‐szoros és Sósmező területén előforduló kőolaj, „deget”, amit kocsikenésre és világításra használtak elődeink. Ezen előfordulások, valamint a forrásokban megjelenő kőolajnyomok (petroleum) alapján egy célirányos kutatást indítottak el a 19. század utolsó felében. Ennek kapcsán több kutatófurást melyítettek Ozsdola területén és a Putna‐ völgyében, de nem bizonyultak oly sikeresnek, mint Gelencén. A bitumenes palák Kliwa homokkővel (nagy tisztaságú kvarc homokkő) és konglomerátummal (már korábban lerakódott és újra áthalmozott kőzetek) váltakozva fordulnak elő. Ezek a kőzetek alkotják a Kovás‐ponkot és az Ojtoz völgyét.
Az ismertetett földtani időszakokban lerakódott és áthalmozott üledékek, a tektonikai mozgások folyamán felgyürődtek és takarórendszerekbe rendeződtek. A további mozgások és a kőzetekben lévő feszültségek feloldódása következtében vetődések jöttek létre, fontos szerepet játszva a völgyek, valamint a vízhálózat kialakulásában. A kéreg mozgások napjainkban is aktívak, ezt bizonyítják a gyakori földrengések.
Legfiatalabb ismert földtani képződményünk a negyedkori (pár ezer év) tőzegláp, ami Ozsdola legalacsonyabban fekvő részén, a Bokros‐ban talalható. A tőzeg elhalt növények felhalmozódásából, vízes és levegőtől elzárt környezetben képződik. A tőzegláp növénytársulása a területrendezés és vízelvezetés alkalmával, valamint az utólagos kitermelési munkálatokkal, teljesen megváltoztatta az addig létező lápos jellegét. Kiszáradása után tüzelőanyagként vagy talajjavítóként használjuk.
A rövid földtani ismertetőm végén, még napjainkban is tartó talajképződést említeném meg, melynek legelterjetebb típusai a barna erdőtalajok, a podzolosodott és a csernozjom talajok.
Kovács Alpár, – geológus, Ozsdola.